A dicséret sokkal jobb teljesítményre ösztönöz

A tanítás mellett a történelem az élete Monostoriné Szeleczky Gabriellának, akit idén Mihalik Sándor-díjjal tüntet ki a kerület. A Baross Gábor Általános Iskola történelem-magyar szakos tanára az önkormányzati díjat ünnepélyes keretek között, szeptember 4-én veheti át a Klauzál Házban.

Az Év pedagógusa előadásokat tart, könyveket és tanulmányokat ír, történész szaklektor. Az évek során ötvenhét beszédet tartott az önkormányzati rendezvényeken, illetve a polgári körök megemlékezésein, az iskolában pedig a tanári diploma megszerzése óta a teljes felső tagozatnak oktatja a történelmet, és néhány osztályban a magyar nyelv és irodalom tantárgyat.

Monostoriné Szeleczky Gabriellával kitüntetése kapcsán beszélgettünk.

– Mit jelent önnek ez az elismerés?

– Pedagógus vagyok, ezért pontosan tudom, hogy a dicséret a legfontosabb, azzal vagyok képes a diákokat egyre jobb teljesítményre ösztönözni. Ez a felnőtteknél is így van. Remélem, ahogy a gyerekeket motiválja az elismerés, úgy fog engem is továbblendíteni. Ez a második alkalom, hogy Mihalik-díjat kapok, az iskolában pedig már kétszer is megtiszteltek a kollégáim az Év pedagógusa címmel. Az első elismerés azért okozott különleges örömet, mert három év tanítás után választottak meg engem a sok-sok itt tanító idős kolléga mellett, fiatal ifjoncként. 2019-ben a Kárpát-medencei Vitézi Rend Magyarságért Érdeméremmel tüntettek ki. Mindegyik díj értékes számomra, ám mindegyik másképpen. Ezek azok az „állomások”, amelyeknél úgy érzem, hogy mégiscsak van értelme annak, amit csinálok.

– Miben módosul ötödikben a történelem oktatása?

– Sokkal erőteljesebben jelenik meg a magyarságtudatunk és a hazaszeretet, amellyel mélyen egyetértek. Úgy látom, nagyobb szabadságot kapnak a pedagógusok, de nem lesz könnyű eldönteni, hogy a csökkentett tananyag mely részeit egészítjük ki pluszismeretekkel. Nagyon tanárfüggő, hogy mit fognak tudni a gyerekek.

– A történelem mely korszaka áll önhöz a legközelebb?

– Számomra a XX. század első fele a legérdekesebb, azon belül is a magyar testőrség, amellyel már a diplomamunkámban is foglalkoztam. 2011-ben lektoráltam A magyar királyi testőrség képes krónikája című könyvet, melynek szerzői Gőgh Gábor és férjem, Monostori Péter. Nagy öröm ért, amikor többévnyi munka után megjelent a kötetünk, és a könyvbemutatót az akkor még életben lévő négy testőrrel együtt tarthattuk meg. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy a köztársasági elnök palotaőrségének tarthatunk előadásokat, tavaly pedig a parlamentben beszélhettem Lázár Károly testőrparancsnokról egy történész-
konferencián.

(Tamás Angéla)