Lyukas zászlók a mécsesek fényében

A Budafoki Temetőben emlékezett a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége

A mártírokra, a harcokban elesett, elítélt illetve kivégzett hősökre emlékeztek a Budafoki Temetőben a POFOSZ (Magyar Politikai Foglyok Szövetsége) XXII. kerületi szervezetének tagjai és a kerület polgárai november másodikán. Az 56-os veteránok és az áldozatok családtagjai a gyásznapra gondolva helyezték el koszorúikat és gyújtottak mécsest az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak sírjánál.

– Hatvannégy évvel ezelőtt, akárcsak most, apró fények világították meg a sírokat. Hatvannégy évvel ezelőtt azonban nemcsak a temetőkben voltak eltemetve az emberek, hanem a harcok közelében lévő parkokban is. A néhány négyzetméternyi földterületeken hevenyészett sírok domborultak, 1956 áldozatainak sírhalmai. November 4. után azután sokasodtak a halottak, így a sírokból is egyre több lett – kezdte beszédét a csendes megemlékezésen Budafok-Tétény korábbi polgármestere, Szabolcs Attila.

Az elöljáró kiemelte kerületünk első halottját, Schäffer Öcsit, akinek a fejét egy gránátszilánk vitte szét, amikor tankkal a tömegbe lőttek és a nagytétényi Solymosi bácsit, aki nem tudta elviselni a megpróbáltatásokat és öngyilkos lett.

Elmondta, hogy a nyolc évet börtönben töltő vitéz Priska József Tamás kezdeményezte a hősi sírok Nemzeti Emlékhellyé, ezáltal védetté nyilvánítását, szorgalmazta a Városház téri emlékművön lévő névsort valamint a Halottas ház falán lévő emléktábla elhelyezését, valamint a forradalom és szabadságharc napjaiban hősként viselkedő dr. Takács Pál orvost is megemlítette.

Hozzátette: köszönet és hála illeti Schmidt Vilmost, aki dr. Takács Pál lemondása után a Munkástanács, majd a Forradalmi Bizottság elnöke lett. Ő utasította a temető vezetőjét, hogy a hősöket ingyen temessék el és a legszebb parcellába.

A bensőséges ünnepségen Péter Árpád, a POFOSZ helyi szervezetének elnöke verseivel tisztelgett elhunyt bajtársai előtt. A méltóképpen helyreállított, lyukas zászlós sírok melletti visszaemlékezést a mécsesek fényénél közösen elmondott ima tette meghitté.

(Tamás Angéla)