Memento park

A parkban 42 szobor, emlékmű vagy más alkotás látható, amelyeket az 1945-1989 közötti kommunista kultúrpolitikai igényei és elvárásai szerint állítottak fel Budapest utcáin és közterein. Megtekinthetők többek között a “Magyar-szovjet barátság” és a “Felszabadulás” allegorikus emlékművei, munkásmozgalmi személyiségek és a szovjet Vörös Hadsereg katonáinak szobrai, valamint több gigantikus alkotás. Itt található Lenin, Marx és Engels, Dimitrov, Osztapenko kapitány, Kun Béla és sok más, “kommunista hős” emlékműve, amelyek ma már mind egy letűnt korszakra emlékeztetnek, az utókort pedig óva intik attól, nehogy ismét efféle diktatúrát hozzanak létre vagy tűrjenek uralkodni maguk fölött.

A Főbejárat kapuzata hatalmas, szoc-reál épületet idéz, mögé belesve azonban látható, hogy a bombasztikus ígéretek ellenére ez csupán egy támasztékokkal felállított, 12 méter magas “kommunista díszlet”. Tökéletes nyitány a diktatúra bemutatásához.

Eleőd Ákos építész, a park koncepciójának megálmodója terve mottójául a következő mondatokat írta: “Ez a park a diktatúráról szól, de abban a pillanatban, amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, abban a pillanatban ez a park a demokráciáról szól. Csak a demokrácia képes megadni a lehetőségét, hogy szabadon gondolkozhassunk a diktatúráról- vagy éppen a demokráciáról, vagy bármiről.”

A kiállítás szervesen illeszkedik a Memento Park koncepciójához: A Szoborpark gigantikus alkotásai egy letűnt korszak jelképeiként a diktatúrára figyelmeztettek. A kiállítás, amelynek középpontjába a diktatúrát és a diktatúra bukását egyidejűleg jelképező, monumentális és megdöbbentő Sztálin csizmák kerültek, a XX. századi magyar történelem két sorsfordító eseményét, az 1956-os forradalom és az 1989-90-es rendszerváltozás közös szabadságvágyát összegzi, valamint felidézi azokat az eseményeket, amelyekkel a Memento Park megemlékezett az 1956-os forradalom 50. évfordulójáról.

A Memento Park Barakk-kiállításainak fő gondolata a XX. Század második felében átélt, közép-kelet európai közös sors hangsúlyozása. Eleőd Ákos a Memento Park építész-tervezőjének koncepciójában – a Szoborpark főbejárata előtti Tanú tér “az ’56-os budapesti Széna tér, a ’68-as prágai Vencel tér, a ’81-es varsói Palota tér; a ’89-es temesvári Opera tér, a berlini Potsdamer tér, a szófiai Nemzetgyűlés tere.”

Az emelvény 1:1 építészeti másolata a tribünnek, amely a budapesti felvonulási téren állt, és talapzatául szolgált Sztálin, szovjet pártfőtitkár, államfő és hadvezér 8 méteres bronzszobrának. A kommunista ünnepek alkalmából az eredeti helyszínen díszszemléket, felvonulásokat rendeztek, és a kommunista vezetők a Sztálin lábai előtt kialakított emelvényről integettek a kivezényelt, előttük elhaladó, őket is kötelezően ünneplő tömegeknek.

A szobrot a kommunista elnyomás ellen fellázadt tömeg 1956. október 23-án térdben elfűrészelte és ledöntötte. A forradalom napjaiban már csak a helyén maradt csizma-pár gúnyos mementója emlékeztetett a diktátorra.