Könyv jelent meg Priska József Tamásról

A Kisfarkasról szóló kötet bemutatójának videóját rendhagyó történelemórán nézhetik meg a diákok Budafok-Tétényben

Október 13-án tartották azt a könyvbemutatót, amelyet Budafok-Tétény önkormányzata rendezetett meg a Klauzál Gábor Művelődési Központban a Priska József Tamás budafoki szabadságharcos életéről szóló alkotásról.

A Rákosi, Hruscsov, forradalom és megtorlás – avagy Kisfarkas a forradalomban című kötet az önkormányzat támogatásával készült, illetve gondozásában jelent meg. A könyvbemutató moderátora Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke volt. A bemutatón zajló beszélgetésen a szerző mellett részt vett az emlékezők között Priska Éva, a szabadságharcos özvegye, Karsay Ferenc polgármester és Sebes Gábor, a könyv olvasószerkesztője is. A résztvevők mindegyike személyesen is ismerte Priska József Tamást. A könyvbemutatón a járványhelyzet miatt nem vehettek részt vendégek, de a Promontor Televízió felvételt készített, amelyet a kerületi iskolások rendhagyó történelemóra keretében az október 23-i megemlékezés kapcsán néznek meg.A könyvbemutatóról lapunk következő számában mi is részletesen beszámolunk.

Sulyok László, a könyv szerzője közíró, magyar-történelem szakos középiskolai tanár, újságíró. Salgótarjánban először segédmuzeológusként, majd művészeti előadóként dolgozott, mielőtt a megyei napilapnál újságíró-gyakornok lett. Nógrád megye sajtójában 1971 óta van jelen, pályáját tanárként fejezte be Bátonyterenyén. 1989 tavaszától kezdett el foglalkozni az 1956-os forradalom Nógrád megyei történéseivel, szereplőinek életútjával. Mint ismert, Priska József Tamás a salgótarjáni sortűz egyik szemtanúja és túlélője volt. Annak köszönhette az életét, hogy csak később ért oda a város főterére szervezett gyűlésre, mert a szabadságharcban a lába megsérült a fővárosban. A könyvben Priska József Tamás így beszél a sortüzeket elrendelő és jóváhagyó egyik pártvezetőről, Biszku Béláról.

„Biszkuék fütyültek mindenféle jogra. (…) A forradalom szót ellopták, és fityegőnek ráakasztották a munkás és paraszt jelzővel felcicomázott Kádár-kormányra, amelyik nem volt legitim, mert azt senki nem választotta, egyszerűen csak kijelölték a szovjetek. És ha egy kormány nem legitim, akkor a törvényei sem azok.”
Priska József Tamás 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át. Az akkori tüntetések brutális leverése, illetve az átadó személye miatt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel nem volt hajlandó kezet fogni.

Költő és „royalista”

Priska József Tamás egész életében a forradalom szellemét és emlékét igyekezett ébren tartani, ebben látta küldetését. Aktívan részt vett a kerületi közéletben. 2007-ben az önkormányzat díszpolgárrá választotta. Beszédében arról szólt, hogy ezt a kitüntetést ki mindenkinek a nevében veszi át: megemlékezett a hadifoglyokról, a málenkij robotra hurcoltakról, arról a nyolcezer lányról és asszonyról, akit a Felvidékről vittek el bányamunkára. Szólt Erzsi néniről, akiből háborús bűnöst kreáltak, mert a budafoki Volksbund dalárdájában énekelt, a kitelepített svábokról, a Hortobágyra telepítettekről, az Andrássy út 60.-ban, Kistarcsán, Tökölön és Recsken raboskodókról, a keresztény hitük miatt elítéltekről, azokról, akiket Rákosi gyalázásáért 10-15 évekre ítéltek, és akiket ?56-os kiszabadulásuk után Kádár egytől egyig visszavitetett a börtönbe.

A zagyvapálfalvai vasutas család tizenegyedik, legfiatalabb gyermeke testvéreitől kapta az első ideológiai-politikai leckéket. Komolyabban először tizenhét évesen konfrontálódott a népi demokráciát hazudó, szovjet mintájú bolsevik rendszerrel. A szegedi MÁV-internátusban kiragasztotta a faliújságra a Rákosi aranyköpései című csípős versfüzérét, melynek darabjai nem tetszettek a látogatóba érkezett miniszter elvtársnak. Ezért fegyelmivel azonnal eltávolították, és kitiltották az ország összes középiskolájából. Rövid álláskeresés után budapesti sógora, Kovács Dezső szigetelő brigádjával járta a vidéket, még több ismeretet szerezve a magyar valóságról. A forradalom alatt tagja lett a VII. kerületi nemzetőrségnek (a Wesselényi zászlóaljnak), melynek parancsnokául sógorát választották. A fiatalember jelen volt a Köztársaság téri pártház ostrománál, a november 4-i szovjet invázió után bajtársaival a Royal Szállóban berendezkedve vette fel a fegyveres harcot a megszállókkal. Őket a szabadságharcos bajtársak „royalistáknak” nevezték el. A zászlóalj megmaradt szabadságharcosai csak november 10-én tették le a fegyvert. Az igazságszolgáltatásnak nevezett bosszúhadjárat katonai bírósága négy társát végeztette ki, köztük a sógorát. Priska József Tamás, bár közel volt a halálbüntetéshez, 12 évvel megúszta a kádári megtorlást. A börtönben bontakozott ki költői tehetsége. Cigarettapapírra írta verseit, mert azokat könnyű volt elrejteni.