Kitüntették a budafoki atlétika atyját

Bartha Attila vezetőedző a Magyar Atlétikáért Díj bronzfokozatát kapta.

Bartha Attilát, a BMTE atlétikai szakosztályának vezetőedzőjét a hét végén nagy megtiszteltetés érte, kitüntették a Magyar Atlétikáért Díj bronzfokozatával. A budafoki atlétika atyja sikeres versenyzők sokaságát nevelte fel az évek során, vele beszélgettünk a kitüntetés alkalmából.

– Mit szólt hozzá, amikor a nevét olvasta a kitüntetettek között?

– Az első gondolatom, kissé viccesen, az volt, hogy csak bronzfokozat? De amikor megláttam, milyen óriások kaptak aranyfokozatot, például a legendás szombathelyi dobópápa fiai, akkor elkezdtem igazán értékelni a díjat. A viccet félretéve, óriási megtiszteltetésnek érzem ezt az elismerést.

– Láttam a Facebook-oldalán, hogy még Baby néni, a néhai Spiriev Bozsidár – a róla elnevezett, világszerte használt ponttáblázat kidolgozója – özvegye is gratulált. Akkor ez tényleg sokat érő kitüntetés.

– Ó, hát Baby nénivel régi jó viszonyt ápolok, de Bozsidárral is jóban voltam, s természetesen a fiúkkal, Attilával, a korábbi nagyszerű atlétamenedzserrel és 400 gátas futóval.

– Talán nem véletlenül. Hiszen az ön briliáns tehetségű tanítványának, a budafoki Molnár Jankának is a 400 méter gát a főszáma.

– Ami szerény véleményem szerint, a 400 síkkal együtt, az atlétika legnehezebb száma. Még sprintszám, de már egy percig tart, és 24 liternyi oxigénadósság lép fel a versenyzőben, amikor célba ér. Nem csoda, hogy a négyszáz gátasok percekig lihegnek a futásuk után. Ezért becsülöm olyan nagyra Jankát, amiért olyan tudatosan és felnőtt módjára készül. Szeretném, ha a másik tanítványom, Kőszegi Míra is eljutna erre a szintre, nemcsak fizikumban, hanem fejben is. De nemcsak kettejükre vagyok büszke, hanem a szintén gátas fiamra, Elődre, továbbá a sprinter Wahl Zolira is, aki még szintén csak húszéves. Ők a mi büszkeségeink Budafokon, de reményteljes az utánpótlás is.

(Ch. Gáll András)