A karantén alatt vígdrámát írt a 75 éves Harsányi Gábor

A Jászai Mari-díjas színészről kevesen tudják, hogy remekül forgatja a tollat, számos színdarabját játsszák, és a karantén alatt is írt egy vígdrámát. Harsányi Gábor, aki Budafokon járt középiskolába, a Budai Nagy Antal Gimnáziumba, június 15-én töltötte be 75. évét.

– Nyugodtan letagadhatna tíz évet, gratulálok. Láthatóan jól tartja magát, ami bizonyára cselgáncsos, karatés múltjának is köszönhető.

– Mit múltjának?! Jelenének, hiszen még ma is rendszeresen sportolok, formagyakorlatokat végzek.

– Úgy tudom, egyszer félrelépett, emiatt majdnem le kellett mondania egy előadást.

– Valóban, egy rossz mozdulattól úgy maradtam. Félreléptem, méghozzá pont egy előadás napján, a karácsonyi ünnepek táján ütött be a ménkű. Ray Cooney Délután a legjobb, avagy a miniszter félrelép című darabjával jártuk az országot, és éppen vidékre készültünk, amikor megtörtént a baj, mozdulni is alig tudtam. Az orvosom megvizsgált, és azt mondta, pihennem kell, mondjam le az előadást. Felhívtam a Fogi Színház főnökét, Fogarassy Andrást, hogy ne számítson rám, mert menni is alig tudok. Ő azonban addig mondogatta, ülve is játszhatok, csak jöjjek el, hogy mégis elvállaltam. Az előadás előtt az igazgató a függöny elé lépve bejelentette, ne lepődjenek meg, de Harsányi Gábor „lumbágósan” játssza ma végig a darabot. Nemcsak én ültem le gyakran, de szerencsére „ültek” a poénok is. Ilyen még soha nem történt hosszú pályafutásom alatt, de örülök, hogy elvállaltam az előadást, már csak a kollégák miatt is, akik szintén hősiesen végigjátszották velem a két felvonást. Aztán napokig porckorongsérvvel feküdtem az ágyban.

– Ön miatt soha nem maradt el előadás?

– Csak egyszer, egy hibás orvosi beavatkozás miatt, de ez már a múlté.

– Hány darabban játszott idén, míg lehetett?

– Legalább fél tucatban, főleg a sajátjaimban.

– Ezek szerint nemcsak színészként, íróként is tisztelhetjük?

– Évtizedek óta tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek, nagy megtiszteltetés számomra, hogy befogadtak jeles íróink. Tizenhét színdarabot írtam, ebből körülbelül hét van forgalomban, és örömmel veszem, hogy szereti a közönség ezeket. A Börtönszínház című darabom például nemzetközi karriert is befutott, New Yorkban is játszották.

 – Hogyan vált íróvá, honnan jönnek az ötletek, amelyeket színpadra visz?

– Rengeteg nagy író darabjában játszottam, illetve játszom, sokat tanultam tőlük írástechnikában, dramaturgiában. Rendszeresen járom a vidéket, a turnébuszokon van időm bőven mindenféléről gondolkodni. Ilyenkor elszállok a fantázia szárnyán. Előveszek egy papírt, feljegyzem az ötleteimet, és mire hazaérek, megszületett a színdarab vázlata, amelyet aztán később kidolgozok. Imádok írni.

– Főleg kabarékból, vígjátékokból ismerik. Milyen műfajban ragad tollat?

– Vígdrámákban. Azokat a témákat írom meg, amelyek izgatják a fantáziámat. Fontos, hogy a színműveim életigazságokról szóljanak.

– Az életben is dőlnek önből a poénok, vagy csak a fehér papír előtt?

– Inkább írás közben. Szeretem figyelni az embereket. Nem vagyok az a társasági ember, aki bulikon állandóan sziporkázik. Jobban szeretem, ha a darabjaimon nevetnek. Budafokon a Budai Nagy Antalba jártam, ott sem sziporkáztam a szünetekben…

– Min dolgozik most?

– A karanténos helyzet megihletett és írtam erről egy vígdrámát, de a részleteket nem árulom el. Nem lövöm le a poént…

(Temesi László)

forrás: https://budafokteteny.hu