A Budafoki MTE labdarúgó-csapatának NB I-es bemutatkozásai jól sikerülnek. Amikor az elődök 1945. szeptember 23-án első élvonalbeli mérkőzésüket játszották, 3-2-re legyőzték az Erzsébeti MTK-t, és csaknem 75 évvel később, 2020. augusztus 17-én sem sikerülhetett volna jobban a második debütálás, amikor a Kisvárda volt az ellenfél, és az eredmény 2-1 a szabolcsiak ellen.

A körülmények ideálisak voltak a Promontor utcában, már persze csak a huszadik percig, amíg el nem kezdett szakadni az eső, és nem kezdtek csapkodni a villámok az ítéletidőben. Valamennyi belépő elkelt, legalább kétezren szorongtak a tribünön, még odakint is ragadtak nézők szurkolók a Komáromi utcában… De nem kell sokáig kintről követniük az eseményeket, mert hamarosan elkészül a lenti lelátó is, és a szeptember 24-i, óriási érdeklődéssel várt, Ferencváros elleni mérkőzésen már legalább 2500-an nézhetik a történéseket.

Illusztris vendégek jöttek el Budafokra. Ott ült a díszpáholyban a legidősebb magyar válogatott labdarúgó, Raduly József, a Vasas 93 éves legendája, mellette Mészöly Kálmán, az 1975-1976-os „csodacsapatunk” vezetőedzője, annak a gárdának a gólvágója, Esterházy Márton, csapattársa. Kapitány Sándor és még megannyi veterán, s a közelmúlt legendái közül Gera Zoltán, aki nem győzte osztogatni az autogramokat. A kezdőrúgást a 45 évvel ezelőtti NB II-bronzérmes együttes két erőssége, Noskó Ernő és Tóth Kálmán végezte el, utóbbi még ma is aktív, csapatunk masszőre.

Megilletődötten kezdték a mieink a mérkőzést, hiába, az NB I nem NB II… De gyorsan magára talált a csapat, és már a 13. percben vezetéshez jutott, miután Oláh Bálint labdát szerzett az ellenfél térfelén, Kovács Dávidhoz játszott, és csapatkapitányunk 14 méterről a kapu jobb oldalába lőtt, 1-0. (Drága gól volt, Dávid ígéretéhez híven megvendégelte az egész csapatot, de aligha bánta a kiadást…)

Aztán, ugye, leszakadt az ég, és fölényben kezdett játszani a Kisvárda. És négy perccel később kiegyenlített. Fernando Viana elmasírozott a bal szélen, és bár Oláh és Romic is közelről figyelte, egyikük sem avatkozott közbe, mire a brazil betekerte a labdát a bal sarokba, 1-1.

A második félidőben attól tartottunk, a bíró lefújja a meccset, de nem, azt mondta magában, a három pont sorsának a pályán kell eldőlnie. És a 80. percben el is dőlt. Lőrinczy Attila szöglete után Vaszicsku megelőzte védőjét, és 12 méterről a hálóba továbbított. (2-1).

A lefújás után Csizmadia Csaba örömében a gyepet verte, a játékosok pedig kijöttek a B közép elé megköszönni a biztatást.


fotó: Horváth Tamás

Elsírta magát a tiszteletbeli elnök

Odafent, a VIP-szobában Karsay Ferenc polgármester, Németh Zsolt, kerületünk parlamenti képviselője, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Szepesfalvy Anna alpolgármester és megannyi notabilitás ünnepelt a klubvezetőkkel együtt, akik közül Jakab János, a születésnapját egy nappal később ünneplő tiszteletbeli elnök meghatottan nyilatkozott:

– Nagyon bíztam a csapatban, bár a hatvanadik perc környékén láttam a rutint az ellenfélnél, de nálunk meg a lendületet! Ugyan a második gólunk egy kicsit szerencsésnek tűnhetett, de aki erőlködik, az odajut a kapu elé, ahogy Vaszicsku Gergő is, és utána egy hatalmas helyzetet kihagyott Zsóri Dani! Nekünk lelkünk volt, a másik csapaton nem láttam ugyanezt. Jobban akartuk a sikert, erejükön felül teljesítettek a fiúk. Most lesz a születésnapom, csodálatos ajándék nekem ez a győzelem. Amit csaknem ötven évvel ezelőtt játékosként nem kaptunk meg az NB II-ben, amikor itt játszottam, mármint hogy feljuthassunk, azt most vezetőként megkaptam. Most ezzel a győzelemmel kárpótolt az élet. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a kétezer budafoki ember így ünnepelt, hogy végig hajtotta a csapatot, erre szokták azt mondani, hogy ők voltak a tizenkettedik játékosunk. Fantasztikus volt a közönség, kétszer is sírva fakadtam örömömben.

Csizmadia Csaba vezetőedző szavai: – Érzelmileg gazdag mérkőzés volt. Amikor 2016-ban ide igazoltam, és NB III-as csapat volt a Budafok, harminc-negyvenen lézengtek a lelátón, most pedig telt ház volt, kétezer néző, és sokan kint is rekedtek. Edzőként életem első NB I-es mérkőzése, amely sok játékosomnak is élete első élvonalbeli meccse volt. Plusz még Kovács Dávid, a csapatkapitányunk gólt szerzett, én tudom, milyen sokat jelent neki, hogy 29 évesen végre az NB I-ben játszhat.

Esterházy Márton is nyilatkozott lapunknak: – Mi annak idején nagyon jó NB II-es meccseket játszottunk, alkalmanként négy-ötezer ember előtt, olyan csodálatos játékostársakkal, mint Tóth Kálmán, Noskó Ernő, Kapitány Toncsi, Tátrai Sanyi, Vizi Sanyi, akik mind itt voltak ma este, aztán Kisteleki Pista, Zöldi Gyuri, Harangi „Cimbi”, Jakab Jancsi, akinek nagyon köszönjük ezt a fantasztikus létesítményt. Óriási élmény volt, függetlenül attól, hogy az eső majdnem elmosta a végét.

Idegenben sem vagyunk elveszve

És most következzék a csattanó: a második fordulóban Újpestre látogatott Csizmadia Csapa edző csapata, és a Predrag Rogan edző alatt remekül teljesítő lila-fehérek előtt sem hajtott fejet, 1-1-es döntetlent harcolt ki. Két forduló után négy ponttal a második-harmadik helyen áll az együttes!

Gólunkat a csereként beállt Puskás-díjas tinédzser, Zsóri Dániel szerezte pompás szabadrúgásból, kár, hogy a mérkőzés végén a Risztevszkivel folytatott torzsalkodás után mindkettejüket kiállította a játékvezető…

Ch. Gáll András

forrás: https://budafokteteny.hu