A zene és a történelem szolgálatában

A Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Monostori Péter

A budafok-tétényi Monostori Péter a magyar könnyűzene történeti emlékeinek felkutatásáért, megmentéséért és rendszerezéséért, a TTT nemzeti Beat-, Pop- és Rockarchívum létrehozásáért, Bencsik Sándor gitáros és zeneszerző emlékének ápolásáért, valamint katonai szakírói munkásságáért a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. A rangos elismerést a köztársasági elnök megbízásából Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára adta át az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Pesti Vigadó Dísztermében.

A TTT nemzeti Beat-, Pop- és Rockarchívum kurátorával a könnyűzenei gyűjteményről és történészi-szakírói munkáiról beszélgettünk.

– Miért érezte fontosnak a zenei archívum létrehozását?

– A beat- és rockkorszakból fennmaradt hivatalos hangfelvételek, lemezek hiányos és torz képet mutatnak a hazai könnyűzenei életről, mivel a pártállamban a TTT (Tiltott, Tűrt, Támogatott) „szabály” miatt sok előadót csak a koncerteken ismerhettek meg az emberek. A szövegíró Csiga Sándorral, Bese Jozefák Józseffel és Boros Csaba Tamással összefogva kétezer hangfelvételt és számos képfelvételt tartalmazó archívumot hoztunk létre és működtetünk videón, illetve 8 mm-es digitalizált anyagon. Ezek legnagyobb része nyilvánosságra soha nem került felvétel. A munkánkat segítette, hogy közben multimédiából a kép- és hanganyagok digitalizálása, archiválása és rendszerezése témából posztgraduális diplomát szereztem. Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével beszéltünk először erről a gyűjteményről, aki egy Rocktörténeti Kutatóintézet létrehozását javasolta. Hozzá is fogtunk a megvalósításához, amely jelenleg is folyamatban van, de a pandémia közbeszólt.

– Mióta rajong a könnyűzene iránt?

– Már a Budai Nagy Antal Gimnáziumban töltött évek alatt is imádtam a rockzenét. A Led Zeppelin volt a kedvencem, de a hazai együttesek közül is sokakat szerettem. Jártam a koncertjeikre, így a Budai Ifjúsági Parkban is sokszor megfordultam. A hetvenes évek végétől zenész barátaim kérésére számos koncertet felvettem. A jó minőségű hang- és képrögzítések édesapámnak is köszönhetők, aki külföldi útjairól hazatérve hol egy stúdiószintű orsós magnóval, hol egy VHS felvevőkamerával és magnóval lepett meg. A P. Mobil, később P. Box néven futó zenekar gitárosához, Bencsik Sándorhoz gyerekkorom óta nagyon szoros barátság fűzött, így természetes, hogy az ő koncertjeiket is megörökítettem. Samu a mai napig tisztázatlan körülmények között, 35 évesen halt meg 1987-ben. Addigra én már számos hang- és képrögzítésen, valamint P. Mobil-os és P. Box-os koncertfelvételen túl voltam, komoly gyűjteménnyel rendelkeztem.

– Történészként is jelentős eredményeket tud felmutatni.

– Két szálon fut az életem, a másik kedvenc területem a történelem. 1990-ben a kezembe került egy testőrtiszt által írt, a testőrségről hamis képet festő kötet. Ez felkeltette az érdeklődésemet, különösen, mert egyik ősöm apai ágon huszár törzstisztként lett a bécsi nemesi testőrségnél főlovászmester. Így Gőgh Gáborral közösen írtuk meg A Magyar Királyi Testőrség képes krónikája 1920–1945, majd A Magyar Királyi Légierő képes krónikája 1890–1945 című, nagy terjedelmű monográfiáinkat, amelyekben feleségem (Monostoriné Szeleczky Gabriella – a szerk.) volt a kutatótársunk és szaklektorunk.

(Tamás Angéla)